Nikon Z7 – Japan
Tokyo, Osaka, Kyoto, Japan / 2019
Idén február közepétől március elejéig Japánba utaztam a feleségemmel „nyaralni”, ami remek terepet adott a Nikon új tükör nélküli rendszerének teszteléséhez, ugyanis nagy örömömre a Nikon Magyarország megkeresett a lehetőséggel pár héttel az indulás előtt.
From mid-February to early March of this year, my wife and I traveled to Japan for a "vacation," which provided an excellent opportunity to test Nikon's new mirrorless system. I was delighted when Nikon Hungary approached me a few weeks before our departure.
I was very curious to see how my working style, accustomed to Nikon DSLRs for 13 years, would adapt to the MILC revolution, still questioned by many.
Az első 5 napot Tokióban töltöttük, mivel tavaly már voltunk itt 10 napot és azóta is visszavágytunk, rengeteg minden még kimaradt. Az odaúton már alaposan áttanulmányoztam a Z7 menüjét, beprogramoztam a gombokat, pl. fókuszmód választás, megtöltöttem a „my menu”-t olyan új és hasznos dolgokkal, mint a néma kioldás és váz stabilizátor ki-be kapcsolása, vagy régebbi, de a védtelen érzékelő miatt új értelmet nyerő szenzortisztítás funkció.
Mivel a váz nagyon masszívnak tűnt és a markolat a nagy mélysége miatt talán még a D850-nél is biztosabb és kényelmesebb, illetve Japánban egyáltalán nem jellemző a lopás, ezért úgy éreztem a tükörreflexes gépet nyugodtan a szállodában hagyhatom és csak a Z7-re koncentrálhatok és végül – SPOILER ALERT – végig elő sem vettem!
Of course, this doesn't mean that the transition was completely smooth. Initially, I couldn't review images on the LCD because it was too close to my face, or I accidentally moved my hand in front of the sensor, triggering the automatic switch to the EVF. There is a dedicated button in a logical place to switch the sensor on and off, and to choose whether to view photos only on the monitor or only through the viewfinder. It took a few days to get used to this and to apply it more consciously. 🙂
On the first day, it became clear that there was no need to complain about image quality; indeed, the camera matched the level of the D850. With Z-series lenses, it might even go a step further. I had the 35mm f1.8 and the 24-70mm f4 lenses at my disposal, and they performed brilliantly. While I would have preferred to have taken a f2.8 zoom, the stabilizer surprisingly compensated well for the lack of brightness. The 35mm lens is incredibly sharp and fast, producing very clear images. Although slight distortion and vignetting can be observed at wider apertures, thanks to the updated lens correction database in Photoshop, this can be easily corrected afterward.
Naturally, I had all my favorite lenses with me, which I could use without compromise with the FTZ adapter.
Az is hamar kiderült, hogy bizony könnyebben porosodik a szenzor és a sok objektív cserélgetésnek, adapter fel-le pakolásnak meg is lett az eredménye. Tudtam, hogy valamit lépnem kell, ha nem akarok majd napokat tölteni porszemcse retusálgatással. Tokióban rengeteg kamerabolt van, a legismertebbek a Bic Camera és a Yodobashi Camera, amik a város több pontján találhatók, nagy, többemeletes áruházak, ahol legalább 1 emeletnyi fotós cucc található. Az előbbinél vettem is gyorsan óriási választékból egy szenzor tisztító, egyszerű, kis légpumpát és lényegében ezzel, azaz a folyamatos napi tisztítással, sikerült elkerüljem a porretus oroszlánrészét. Ha már ott jártam persze alaposan átnéztem a kínálatot, megfogdostam a kiállított hatalmas teleobjektíveket és vettem egy új, nagyobb szemkagylót is a D850-re 🙂
Az időjárás sajnos nem kedvezett az utunk „nyaralás” jellegének, amire valamennyire számítottunk is persze, de végig az átlagosnál hűvösebb idő volt, fagyos széllel, amikor nem, akkor esett az eső. Fotózáshoz viszont ez pont ideális volt, a szél kifújja a magas páratartalmat és tisztábban, messzebbre látni, az eső pedig csodát tesz Tokió fényeivel, ahogy elkezd tükröződni az aszfalton és minden felület csillogni kezd.
I even feared for the Z7 a bit when one evening, it was completely glued to the rain for about 4 hours at the Shibuya Crossing. I can't shoot with an umbrella, and I left my super photographer's umbrella in Budapest, so the little camera had no protection at all, but it didn't seem to mind at all; it handled it just like the big ones. I learned to appreciate the small footprint of the tracking focus; it was the easiest way to capture moving objects, and the new eye-AF update, unfortunately, wasn't available during my trip yet.
On the sixth day, we crossed over to Osaka with the fastest super express train (Shinkansen Nozomi Express), where I also pulled out the 500mm f5.6 PF ED telephoto lens from my bag on top of the Umeda Sky Building, to bring the Tower Gate Building's utopian architectural solution closer.
By the time we reached Kyoto, beyond testing various focus modes, I already felt like an expert Z7 user when one morning, I accidentally switched the 35mm lens to manual, and half-asleep, I didn't notice for half an hour that I was taking blurry photos through the viewfinder. 🙂
Szerencsére ez pont nem a leglátványosabb helyen történt, ezzel és a nagy túristadömpingre vonatkozó tapasztalattal gazdagodva másnap hajnali 5-kor nekiindultunk megnézni – még remélhetőleg üresen – a híres Fushimi Inari-főszentélyt.
In Yokohama, we captured the city's most popular skyline view from the port with a photo wall during the blue hour (see: work photos at the bottom of the post). The Ferris wheel indicates the time, but it also puts on a light show every 10 minutes, so it's worth snapping a picture then!
After the little tour, we returned to Tokyo, where we spent the last few days at a more relaxed pace. I tried to carry as little equipment as possible because despite the superb peak design, being heavily packed caused excruciating back pain after just 2 hours of walking, which didn't subside by the end of the day. For example, I had 35mm days and 24-70mm days when I only took those lenses with me.
At times like these, one truly feels the mirrorless revolution when facing the big city with just one lens and some MILC routine. No bag, no carrying, just you and the feather-light, rock-solid state-of-the-art technology in your hands.
Except for the first few days, I never felt the absence of the DSLR. The battery also performed well, enduring at least a thousand photos per day on a single charge. I see potential for improvement in terms of AF, EVF, sensor cleaning, and startup time, but I'm eagerly awaiting the future, for me, there's no question that it's the Z system!. Én az AF, EVF, szenzortisztítás és a bekapcsolási idő irányában érzem a fejlesztési lehetőségeket de biztos nyugalommal várom a jövőt, ami számomra már nem kérdés, hogy a Z rendszer!
Below you'll find some behind-the-scenes photos, and the shooting locations and exposure data can be viewed in any of the galleries above! More photos on Instagram: instagram.com/soosbertalan
